Karácsony - ez számomra az év legszebb ünnepe. Nem maga a december 24-26-áig tartó időszak, hanem az azt megelőző bő egy hónapnyi várakozás, amikor lelkünk felkészül az év legvarázslatosabb ünnepére. Dacára annak, hogy az évvégét általában különféle rendezvények színpadain töltöm, szeretem, ha hazaérve meghittség költözik a szívembe és a lakás minden apró szegletébe. Ilyenkor semmi sem sok: jöhet a giccs a fára, jó sok tejszínhab a tortára és nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen az egész napos romrom maraton miatt.
Alapvetően a békebeli, klasszikus karácsony híve vagyok hagyományos ízekkel és kézzel készült meglepetésekkel. Elég intenzíven él bennem, hogy kislányként napokig sütöttem-főztem a nagymamámmal, majd a papával gyúrtuk a bejglit, bőségesen megtöltöttük és a tetejét megkentük tojássárgájával, hogy szép fényesre süljön. Nem számított, hogy szétreped, csak hogy a mákos és diós mellett legyen kakaós is, amit esténként a hideg spájzba kiosonva dézsmáltam. Ez volt az ünnep csodája. Ahogy az év többi napján hatalmas dobozban pihenő színes üvegdíszek, a fényesre vixelt asztalon álló fenyőfa, a terítőre csorgó gyanta illata és a villogó égősor, amit az utcáról is látni lehetett.
Ha behunyom a szemem, előttem vannak az asztali kínálótálban az aranypapíros zselés szaloncukrok, a szegfűszeggel tűzdelt narancsok és körülöttük a katonás rendben sorakozó színes üdvözlőlapok. A cirádás betűkkel megírt szívből jövő, kedves jókívánságok hátoldalukon vígan korcsolyázó gyerekekel és girlandokkal díszített fenyőágakkal régi időkről meséltek.
Örömteli és varázslatos, mikor felidézem ezeket a karácsonyokat. A nagy sürgés-forgást a konyhában, a mennyei illatokat és ízeket, a vidám társasjátékozásokat és a véget nem érő nevetéseket. Mikor felejtettük el, hogy miben rejlik a karácsony igazi csodája?
Advent a várakozás időszaka. November végén bekopogtat az ünnep és egészen január elejéig a vendégünk marad. Ilyenkor érzelmesebbé válunk és igyekszünk jobbak, megbocsátóbbak lenni. Az egész világ hisz valamiféle csodában, ami nemcsak a lelket melengető égősorokban, a csillogó ünnepi terítékben és a szatén szalaggal átkötött díszdobozokban bújik meg, hanem bennünk is. Mert mi tesszük azzá az ünnepet, ami.
Ez a karácsony más lesz, mint az eddigiek. Idén valószínűleg visszatalálunk az ünnep igazi lényegéhez és megtanuljuk értékelni azt, amink van. A pillanatok varázsát, a csillogó díszeket, az imbolygó gyertyafényt és a mézeskalács mennyei illatát. Acsodákat, amik körülvesznek minket és a csodákat, amik bennünk vannak.
Photo: Nagysolymosi Gábor
コメント